Nemeskürty István 1979-ben írt egy hosszabb cikket a budapesti mozikról.

Mikor Gyárfás Gyula a mai Bartók Béla út és a Ménesi út sarkán szerénykedő kis mozijából 1934 augusztusában átköltözött az ország első vasbeton épületének hirdetett, káprázatosan modern körtéri lakóházba: az első vetítésre a környék gyerekeit hívta meg a Simplonba, kakaóval vendégelve meg a premier közönségét, s arra kért bennünket, hogy ezentúl is ide járjunk mert ez a mi mozink, a gyerekeké. Azóta is, valahányszor más moziba megyek (és legtöbbször ez a helyzet) úgy érzem: hűtlen lettem Gyárfás bácsihoz és a Simplonhoz.

Budapest régen jeles moziváros volt. Az emberek szerettek moziba járni. Ez nem egészen ugyanaz, mint filmet nézni. Volt, aki csak bizonyos moziba járt, s ott bármit megnézett, ellenszenves moziba viszont jó filmért se ment be. A moziknak külön világuk, hangulatuk egyéniségük volt. A budapesti írók művészek: a század eleje óta rendszeresen jártak moziba: „A New York kávéház író-festő-muzsikus törzsasztalának mozi-kirándulásain is részt vettem, amikor még csak két mozi volt az egész Körúton, és úgy illett, hogy egy este végignézzük mind a két mozit" — írja Pásztor Árpád ,,A huszonötéves mozi" című kiadványban (1920). Nem véletlen, hogy a mozi szót is író találta ki: Heltai Jenő.

A felszabadulás előtt a mai Nagy-Budapest területén 129 mozi működött. Háborús károkat csak alig néhány szenvedett, így 1946-ban is 111 mozi játszott. És ebben a számban nincsenek benne a csak alkalmilag, hétvégeken, nyáron, szabadtéri vetítő vagy zártkörű filmszínházak!
A pesti mozik érdekesen települtek. Nem elszórtan, hanem közel egymáshoz.
Az egyik mozi bemutató filmszínház volt, a másik pedig utánjátszó. Hónapok múlva is meg lehetett találni egy-egy filmet.
A pesti mozik két, egymást keresztező főtengely köré csoportosultak. Az egyik: a Kossuth Lajos utca és folytatása, a Rákóczi út, a hídtól a Keleti pályaudvarig. Itt összesen 13 mozi működött.
Amint leléptünk a régi Erzsébet-hídról, mindjárt jobbra az első mozi a Casino. Ez volt a legdrágább, a legelőkelőbb. a legkényelmesebb. 1945-ben bomba söpörte el a föld színéről. Ma az 5-ös és 8-as autóbusz végállomása van a helyén.

Továbbhaladva, a bal oldalon, közel a Semmelweis utca sarkához állt a Fórum. Azaz ma is áll: ez a Puskin. Meghitt hatást keltő, igényes közönségnek játszó mozi volt, itt adták az első hangosfilmet 1930 őszén.
A Tanács körút és a Rákóczi út sarkához közel a mai filmmúzeum eredetileg Broadway néven hivalkodott. Úgy épült a harmincas évek végén, hogy óvóhelynek is használható legyen. Ezért a Broadwayból nem kellett kimenni légiriadó esetén, az előadás nem szakadt félbe, mindenki tovább ülhetett a helyén. Emiatt mindig tele volt.
Kis séta után következett az Uránia. Egyike a két belterületi mozinak, melyek megtartották eredeti nevüket. (A másik a Corvin.) Az Uránia a legrégebbi mozik egyike, korábban ismeretterjesztő előadásokat tartottak itt. Cifra keleties pompájával, hivalkodó aranyfürtős előkelőségével, eredetileg mulatónak épült. Már 1897-ben tartottak itt mozgóképvetitést. S ettől kezdve egyre rendszereseden, de csak l929-től alakult át kizárólag mozivá. Az Urániával szemben, a Rákóczi út 22. szám alatt szerénykedett a kis Fortuna. Réges-régi filmeket vetített melyek már kikoptak a nagy mozikból. Nem sokkal a Fortuna mögött, a Dohány utcában (42. sz) a Kamara hívogatta a nézőt. Pár lépést kellett csak tenni odáig a Rókus-kórház környékéről. A Kamara bemutató mozi volt, de olcsóbb, mint az Uránia. Szecessziós mozaikok díszítették, a belépő a sarkon felejthette gondjait, úgy érezhette, elegáns szállodába csöppent. A Kamarához közel volt — és van — a Studio keveseket érdeklő ,,művészfiimek ", csemegék mozija. Mai neve: Gorkij. És máris a Nagykörúthoz érkeztünk.
Jobbra, a Népszínház utca sarkához közel a Pátria csalogatta a drágább mozikba nem jutó, kispénzű közönséget, mely a villamos végállomástól kiáradva, mindig fennakad- a rikító reklámok hálójában. Későbbi neve Csokonai. Balra pedig a legnagyobb közönséget vonzó, szinte éjjel-nappal játszó Palace ( Bástya) több méteres plakátjai hívogatták vásári kikiáltóként- a közönséget. Volt film ami nyolc- tíz hétig ment itt! A Palace-ba bejutni: minden filmkölcsönző álma vok. És most már át se menjünk a Rákóczi út túloldalára. Innen kezdve a Baross térig mindegyik mozi a bal oldalon van, egymáshoz sűrűn közel. Áhitattal közeledjünk hozzájuk közeledjünk hozzájuk, ezek a legrégebbi magyar mozik. Itt van mindjárt a mai Tisza régi nevén Phönix. Mándy Iván novellái remekül leírták hangulatát. A Rákóczi út 68- számú ház Mercur majd 1901 -tői Velence nevű kávéházakban folytak először rendszeres vetítések 1899 decembertől kezdve néhány éven át Emléktáblát kéne ide tenni! Most is szépen karbantartják régimódi a tízes évek végét idéző páholysora is megvan az orfeumra emlékeztető karzatával.
A Phönix közvetlen szomszédságában dacolt a konkurenciával a Rialto (régen: Fővárosi) ezt bombakár érte, lebontották. Aztán, szintén közel, a Roxy. (később: Honvéd.) A Phönix. a Rialto, a Roxy versenyezve halászta el egymás elől a publikumot, változatosnál változatosabb programot adva.
Rákóczi úti mozisétánkat a Baross téri CapitoI zárja. Most a Baross-szobor áll a helyén. Kényelmetlen hodály volt, némelyik székről látni se lehetett jól az oszlopok miatt, viszont bemutató jellegű mozi lévén, itt lehetett a legolcsóbban megnézni az új filmeket.

A Margit-híd és a Marx tér közötti mozik egy híján mind megvannak: a filmcsemegéket nyújtó, nyáron nyitható tetejű Lloyd (Duna), a Vígszínház közönségével reménytelenül versengő Elir (Tanács) és a hivalkodón pompázatos, emeletes Scala (Szikra). Megszűnt viszont — talán a földalatti vasút építése miatt? — az 1946-ban az MKP által létesített Kossuth, közel a Váci út és Marx tér sarkához, és a Szobi utca sarkán a Nyugat. Ma is látszik, hogy mozi volt. A nagyon régi, hajdan előkelő dicső fénye megkopott ugyan — a Körút ,,Fórum"-ának szerepét töltötte be — de még mindig jó a műsora. (Mai neve egy képes hetilap nevét viseli: Új Tükör Mozi. Míg a hetilap ezt a reklámcímet meg nem szerezte magának a mozit Művésznek hívták.)
A Népköztársaság útját keresztezve elérkezünk a Royal Apollóhoz, a mai Vörös Csillaghoz, mely a hivatalos bemutatók mindenkori mozija. Roppant előkelő lépcsőházában két másik mozi is elférne. Itt tartották és tartják a magyar filmek bemutatóit; 1945 előtt estélyi ruhában ilett megjelenni a premieren, mert évente négyszer-ötször az államfő és miniszterelnök is kitüntette látogatásával a mozit.
Működnek a Royal Apollo árnyékában szerényen meghúzódó utánjátszó mozik is a kispénzű közönséget szolgáló, nagy sikerek morzsáiból élő Vesto (Mátra), az 1907 óta fennálló Olympia (Zrínyi) és a Horizont (Híradó).
Egészen más világba csöppenünk a Rákóczi út után. Itt a környéket, le egészen a Corvinig (az első, ma is álló épültet, melyet mozi számára terveztek) az Omnia uralta, a Kamarára emlékeztető, szecessziós díszítésű, hatalmas és kellemes légterével; most egy szakszervezeti kultúrotthon házi mozija. Az Omnia és a pesti viszonylatban óriási befogadóképességű Corvin között két mozi állt a Harmninckettesek tere és Baross utca sarkánál: a Venus (1946 után, amíg meg nem szüntették: Maros) és a Bodográf (Bányász), két vetítőtermével, hogy az iskolakerülő gyerekek egyik vadnyugati filmtől a másikhoz rohanhassanak. A Bodográf — az Olympióval együtt — a legrégibb, ma is fennálló mozi, 1906-ban alapították.
E kereszt alakú kettős tengelytől befelé, a Nagykörút és a Duna között már kevesebb mozi volt (összesen 10) közülük is csak három örvendett tekintélynek: a City (Toldi), a Wallace-Beery és Mickey Rooney-filmek otthona, a Sovoy (Vörösmarty volt az utolsó neve, amíg meg nem szűnt a Kálvin tér, Üllői út sarkán) elegáns belső kiképzésével és két utcából megközelíthető előcsarnokával, valamint a Corso a Váci utcában hömpölygő kirakatnéző, korzózó közönség kedvence. (Ma: Pesti Színház.)
A szorosan vett Belvárosban (a Puskint kivéve) ma egyetlen mozi se működik, még az Irányi utcai, igen jó forgalmú, főleg diákközönséget vonzó Belvárosit is megszüntették. Ugyanígy a három Nagymező utcai moziból is csak egy maradt, a Tivoli (Tinódi), az első tudatosan mozinak tervezett filmszínház, az Ernst Múzeum épületében. (A mozit és a múzeumot a Corso mozi, ma Pesti Színház a Váci utcában Csigó László felvételei és reprodukciói
épületestül Székely Marcell, Székely István filmrendező édesatyja tervezte.)
Külön világ volt a Nagykörúton túli mozik erdeje. Ezek afféle házi moziként közvetlen környékük lakosságát szolgálták: tekintetbe vették a törzsvendégek kívánságait, apró figyelmességekkel kedveskedtek a nézőknek. A 28 moziból ma már csak 11 működik, itt dühöngött leginkább a megszüntetési láz, éppen a munkás kerületekben.
Ugyanígy jártak a Budapesthez csatolt peremvárosok mozijai is. Újpest 5 mozijából 3 maradt: Kispest 5 mozijából 2, s a megszüntetettek között van a század elején alapított Flóra. Pesterzsébet, melynek lakossága különösen mozikedvelő hírben állt, 7 mozit tartott el; maradt 1979-re négy. Csepelen is csak két mozi maradt (meg egy művelődési ház moziterme), kettő megszűnt.
S most nézzünk át Budára.
Buda mozijai a Pestétől eltérő módon létesültek. Budán — a budai hegyeket és Óbudát kivéve — összesen tíz mozi működött valaha. Legkorszerűbb a Simplon (Bartók) és az Átrium (Május 1.) volt, legrégibb pedig az Alkotás. (1912 óta!)
Ma a tízből öt maradt, meg a MOM művelődési házának vetítőterme.
A budai hegyekben két mozi volt és van; Óbudán viszont nagy pusztítást okozott a lakótelep-építkezés:7 óbudai moziból kettő maradt! (Óbuda, Csillag)
Akárhogyan nézzük: kevés kulturális intézmény fajtával bánt olyan mostohán a szocialista Magyarország fővárosa, mint éppen a mozikkal; azokkal a mozikkal, amelyekben a Lenin szerint számunkra legfontosabb művészet alkotásai nézhetők, (Arról e cikk keretében ne is beszéljünk, hogy a 129-ből megmaradt 71 is milyen állapotban van, s arról se, hogy a főváros lakossága 1946 óta megkétszereződött.)
Miért tudott 1946-ban 111 mozi működni? Miért csak a romba dőlt mozik szűntek meg 1945-ben. De azok se mind, mert újjáépítették őket?
A mozik magántulajdona már 1945-ben megszűnt. Alig néhány maradt tőkés kisvállalkozók kezelésében. A mozikat a koalíció pártjai osztották szét maguk között, s ezek a pártok egymással versengve gondozták a rájuk osztott filmszínházakat. Egyrészt pénzt hoztak, másrészt felbecsülhetetlen politikai propagandalehetőséget kínáltak, s éltek is ezzel a pártok. Figyelemre méltó, hogy pénzt hoztak. Tehát a mozik a felszabadulás után még hasznot hajtottak, nem voltak ráfizetésesek. Meg kéne kérdezni a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Kisgazdapárt és a Parasztpárt; az MNDSZ, a MADISZ, a Partizánszövetség, a NÉKOSZ akkori mozifelelőseit, hogyan csinálták? Miért őrizték meg hangulatukat, közönségüket a mozik, miért s hogyan sikerült a berendezést, a székeket, a gépeket karbantartani? Miért volt jó moziba járni? Miért?
Miért érezte azt a jegyet váltó néző, hogy csak őt várták, senki mást, már kezdődik is a műsort? Miért kérdezte meg a pénztárosnő, az üzemvezető, a jegyszedőlány, hogy hol s merre jártunk két hétig? Csak nem a szomszéd mozi csábított el? A műsor jobb ott? Vagy a reklám? Talán a büfé? Miért volt még a szünetben szétfecskendezett pacsuliszagú permedének is olyan varázsa? Miért lehetett nyáron, rekkenő hőségben egyszerre két filmet is látni egyetlen jeggyel, egy vidámat meg egy szomorút? Vagy, ha a kis mozinak nem futotta két filmre, miért mehettek be ketten egy jeggyel? Miért tűzték újra műsorra a télen két hét után levett, ámde azóta is visszakívánt filmet az ősszel, s miért értesítették erről a törzsvendégeket levelezőlapon? Miért okozott diadalérzést a nézőnek Is, nemcsak a mozisnak, hogy sikerült legyőzni a Roxyt, az Otthont vagy az Odeont, elhalászva előlük a legújabb slágert? Miért volt más érzés betérni a meghitt sarki moziba, s megint más ünnepélyesen felöltözötten megérkezni a Fórumba, ahol a két sejtelmesen megvilágított meztelen szobor közelében oly áhítatosan vette át a ruhatárosnő a télikabátot, hogy az Operában sem különben? Tűnt idők pesti mozijai, nyugodjatok békével emlékezetünk temetőjében.

Minden szerdán közlik a napilapok a fővárosi mozik műsorát. Amikor a néző a kezébe veszi és
böngészni kezdi: milyen filmeket láthat és mit akar megnézni, szá­mít rá, hogy almit kiválasztott azt
ott, abban a moziban láthatja, ahol „írva van”, s abban az idő­ pontban is, melyet kinézett magá­nak. Egy percig sem gondol arra, hogy mi mindennek kell történnie addig.
Valamennyi fővárosi mozi homlokzatán csütörtök reggeltől ott láthatók az új filmek dekorációi, a vitrinekben elhelyezték a csábító fotókat, a hirdetőoszlopokon plakátok virítanak, elkészültek az új hét mozi jegy garnitúrái, s várják a filmet, amelyet szerdán este például még a Bartók mozi játszott és csütörtök reggeltől már a Bástyá­ban vagy az Alfában vetítenek. A filmnek persze addig valahogy át is kell kerülni oda. Továbbá, hogy minden film színháznak olyan mű­szaki állapotban kell lennie, hogy azon a héten fogadni tudja a nagy, illetve — olykor — a gyér számú közönséget.

Tétény mozi fénykorában

A Fővárosi Filmforgalmazási és Moziüzemi Vállalat (FÖMO) a kertmozikkal együtt 72 film színház gazdája. (Az igazgató dr. Nagy Sándor. A fejlesztési és építési osztály vezetőije Bártfai Miklós.) Évente 35—45 millió forint között van a műszaki fenntartásra fordítható összeg. Ez arra elegendő, hogy az üzemelő mozik kisebb-nagyobb karbantartási és rekonstrukciós munkáit elvégezhessék. (A padlócsere, festés-mázolás még ebből az összegből kerül ki, de például a székek cseréje már új beruházásnak számít.) Bárki hozzászólhat a mozik műszaki állapotához, de hogy látja ezt a szakember? Budapesten körülbelül tizenöt igen jó állapotban lévő mozi van — ez az összes film színháznak mintegy 20 százaléka.

Ám öt vagy hat mozi állapota igen rossz. (Ilyen többek között a rákospalotai Béke vagy a Tétény mozi.) Itt már nem csupán a tisztaságról, vagy az elhasználtságról van szó, sokkal inkább arról, hogy korszerűtlen a fűtés, megoldatlan a szellőzés, nem megfelelőek a szociális helyiségek. A többi mozi a mai követelményeknek általában megfelel. Milyen követelmény a moziknál a korszerűség és a műszaki állapot?
Első és legfontosabb feltétele, hogy jól érezze ott magát a néző, ahogy mondani szokták: otthonosan. Elengedhetetlen például a terem megfelelő belső építészeti kialakítása. Nem kell feltétlenül modemnek vagy modernkedőnek lenni. Lehet ez hagyományos is, mint például az Urániában. A másik fontos követelmény, hogy
az úgynevezett kinotechnikai berendezés jó legyen, m agyarul: jó legyen a kép és a hang leadása.
Ehhez szorosan hozzá tartozik a terem megfelelő akusztikája. Szükséges továbbá: kényelmes ülőhely, valamint a mozi minden helyiségének megfelelő „légállapota”, azaz nyáron hűvös, télen meleg, stb. (Ma már az ott dolgozók szociális körülményeinek biztosí­tása is követelmény: öltözők,mosdók stb.) 1959-től, amikor a Verseny mozit megszüntették, 1983-ig amikor a Dózsát is bezárták, legalább huszonöt pesti mozi jutott hasonló sorsra. Az elmúlt öt esztendőben kilenc pesti mozi sorsa teljesedett be így, miközben csupán egyet építettek: az Olympiát De már épül Kispesten az új Hunyadi mozi, amelyet — a szerződés szerint — a jövő év végéig kell befejezni.
Tervezett költsége 55 millió forint. (A szakemberek szerint azonban ennél több lesz.) Újpesten a Szabadság mozi számít újnak, amely egy későbbi kultúrcentrum része lesz. Jelenleg a Vörösmarty, a Felszabadulás és a Mátra mozikban folynak felújítási munkálatok. A Vörösmarty és a Mátra a tervek szerint az idén nyit. Tervezik a
Puskin mozi fűtésének korszerűsí­tését is, de bezárni csak akkor fogják, ha m ár a Vörösmarty újra fogadja nézőit. (Egy adat a költségekhez: a Mátra moziban egy szék ára 4000 forint.)  A MOKÉP által terjesztett filmekkel látja el a fővárosi mozikat. Ahhoz joga van, hogy meghatározza melyik film melyik moziban, s meddig maradjon műsoron, onnan pedig hová kerüljön tovább, esetleg levegyék-e a műsorról. A film átvételébe azonban nincs beleszó­lása. Minden átvett filméit játszania kell. Ha nem tűzi műsorra, kötbért fizet...
Ez a gyakorlatban azt jelenti: ha január ötödikén három új film megjelenik, ezeket vetíteniük kell, mert a MOKÉP már elindította a film propagandáját (újság- és plakáthirdetésekkel, sajtóvetítést tartott, stb. A FÖMO az elosztással is foglalkozik: értékelik, minősí­tik és a közönség igényének megfelelő mozit keresnek a filmnek,
tekintetbe veszik a film színház befogadóképességét, valamint azt is, hogy mennyi ideig tudják játszani. Ha egy film sikeresnek ígérkezik, akkor egyszerre több moziban is indítják. A magyar filmek esetében a Magyar Film bizottsággal egyetértésben állapítják meg: melyik legyen az úgynevezett indító mozi. Nem könnyű a
döntés, mert minden magyar film rendező először a Puskinban vagy a Szikrában szeretné látni a filmjét. (A Puskinban például nyolcvanszázalékos kihasználtsággal játszották Bódy Gábor „Psyché” című filmjét, majd egy másik magyar film miatt le kellett venni a műsorról és áttenni a Toldiba, ahol már csak 25 százalékos volt
a mozi kihasználtsága.) A „prolongálás” — mint köztudott — azt jelenti, hogy valamit tovább játszanak. A FÖMO gyakorlatában ez úgy történik, hogy naponta megvizsgálják a mozik forgalmát, s az egyes filmek látogatottsága alapján minden pénteken dönti el a film forgalmazási szakemberekből álló testület, hogy ugyanabban a moziban játsszák-e tovább a filmet vagy pedig átvigyék egy másikba.

Jó lenne a film megvételénél nem csak a MOKÉP, de a FÖMO véleményét is figyelem be venni, mert minden film sikere Budapesten dől el; továbbá, ha abba is beleszólhatnának, hogy egy-egy film mikor jelenjen meg. Egy példa az 1983-as adatok fényében: a januári nézőszám 1,8 millió volt. Az év többi hónapjában 1,3 májusban pedig 1,1 millió. A több hónapig tartó nézőszámcsökkenésnek okait elemezve a Film főigazgatóság néhány világsikerű film
bemutatását,illetve felújítását hozta előbbre. Ekkor jelent meg például a „Gandhi”, a „Donald kacsa és a többiek”, valamint az „E. T.” is. Így a novemberi és decemberi mozilátogatottság együttvéve elérte a 2,9 millió nézőt. (Ha ők is beleszólhatnának, talán arányosabb lenne a térítés, és a tervet is sikeresebben, erőltetés nélkül tudnák teljesíteni.) 1960-ban Budapesten 35 millió mozi néző volt. Tizenöt évvel ké­sőbb, 1975-ban ez a szám 18 millióra csökkent. Azóta ez a szám nagyjából azonos. (1982-ben például 17 millió 200 000; 1983-ban 16 millió.) Változatlanul csökkenő tendencia érvényesül. 1983-ban 107 793 előadást tartottak az 1982. évi 101 696 előadással szemben, így próbálták ellensúlyozni, hogy 1983- ban a korábbi évekhez ké­pest kevesebb nagy tömeget vonzó filmet mutattak be. A vállalati tervet mozikra bontva vizsgálják és elemzik. Az 1984. év első hónapjairól is vannak jelzések. Az Olympia mozi éves „né­zőterve” 280 000. Ebből január— február hónapban már hatvanezre t teljesített, azaz az éves tervének 21,5 százalékát. A Zuglói mozi 115 000 nézőt tervezett az 1984- es esztendőre. Ebből az első két hónapban 15 350-et teljesített, ez csak 13,3 százaléka az éves tervének. Mivel a vállalati terv 16,4 százalék, könnyű viszonyí­tani az egyes mozik tervteljesíté­sének mutatóit. Annak ellenére,
hogy egy-egy mozi nem „teljesí­tette” a tervét a vállalat egészé­ben igen. A nézőszám összesen 2 875 000 volt az első két hónapban. Ez a terv 18,5 százaléka, mert az évi terv 15 500 000 néző.
További érdekességet is elárulnak a számok. 1983-ban 216 film jelent meg, 13-mal több mint az előző esztendőben. A választék így szám szerint nagyobb volt, mint az előző éviben, de az igazán sikeres film kevesebb. A kultúrpolitikailag fontosnak ítélt A kategóriájú filmek száma hússzal volt több (köztük sok magyar dokumentumfilm), viszont héttel csökkent a B és C kategóriájú filmek száma — ez Visszahatott a nézőszám csökkenésére. Ami a magyar filmeket illeti: az 1983-ban megjelent 38 magyar filmből 11 742 előadást tartottak. Ez 17 százalékkal volt több, mint 1982-ben, viszont a nézők száma 13 százalékkal csökkent 1982-höz
viszonyítva. Ha 1983-ban az összes bevételt 100 százaléknak vesszük, akikor az A kategória 13,7, a B kategória 16. a C kategória pedig 70,3 százalék bevételt hozott. Az is kiderült a részletes jegybevé­teli vizsgálatinál, hogy a legnagyobb csökkenés a magyar filmek esetében volt. Ez nem csak a né­zőszám zuhanását jelentette, de a
vállalatnak 5,8 millió forint bevételkiesését is. A FÖMO bevételének több mint felét természetszerűen a jegybevétel jelenti. Ez 1983-ban 170 millió forint volt. Ehhez kaptak 131,2 millió állami támogatást is. Mivel az 1983-as összbevétel 318 millió volt, ebből az is kitűnik, az egyéb bevételek összege milyen elenyésző. Ha a kiadási tételeket nézzük, akkor a MOKÉP-nak filmkölcsöndíj címén tetemes összeget, 91 milliót fizettek. Ezt követte 54 millióval a bérköltség, majd 44 800-rel a fenntartás költségei.
Meddig él a jog?
Alig hinnénk, hogy a fővárosban 32 premier mozi van. Harminc az úgynevezett továbbjátszó filmszínház és tíz az utánjátszó mozik száma. Körülbelül kétezer film él, létezik ma. Ez azt jelenti, hogy a selejtezések és a licencek
lejárta után jelenleg ennyi az „összlétszám ”. Ebből azonban csupán 800—1000 van forgalomban.
Majdnem ugyanennyi a központi állományba tartozó filmek száma, amelyeket már nem vagy nagyon ritkán igényelnek, és 150 olyan film is van, melyék szűkebb forgalmazásban, azaz a film ­
klub-hálózatban játszhatók csupán. (Ilyen film például a „Négyszáz csapás”.) A licencek 3—5 évig élnek, vagyis a filmek eddig forgalmazhatók. Van amikor további esztendőkre is megvásá­rolják a játszási jogot (ez történt
például a „Csillagok háborúja” esetében).
A nézők kiszolgálását Budapesten 1155 dolgozó látja el. Ebiből teljes munkaidőben 667, részmunkaidőben pedig 400 dolgozik. Egy-egy moziban az átlagéletkor 60 év körül vagy afölött van. A fiatalok szám ára egyáltalán nem
vonzó ez a m unkakör. A mozik az év m inden napján játszanak, sőt a munkaidőcsúcsok akikor vannak (vasár- és ünnepnapokon), amikor mások pihennek. A jegykezelőik és a ruhatárosok átlagos alapbére nem sakkal haladja meg a 2000 forintot. Egy mozigépész fizetése is 3—4000 forint között van. 1980-ban hat területre osztották
Budapestet. Feldm ajer Sándor az V—VI—VII. kerületi mozik területi igazgatója. Feladata: a mozik
közvetlen és mindenoldalú ellen­ őrzése. Az idősebb munkatársakkal nincs gondja, ők még abban a szellemben nevelkedtek, hogy akármennyi pénzt is kapnak, a munkát, amit rájuk bíztak, el kell, végezniük. Az idősebb mozigépé­szek például hiúsági kérdést csinálnak abból, hogy m ilyen az „ő” vetítésük, vagyis a néző ne vegye
észre, amikor rollnit váltanak, ne maradjon félbe egy mozdulat ilyenkor, ne ugorjon a kép. S egyáltalán: már a kezdésnél teremtsék meg azt a hangulatot, azt a miliőt, amely a nézőnek a legkellemesebb (lassan oltsák el a
villanyt, üssék meg a gongot).
A fiatal gépészék minderre már kevésbé figyelnék, ők jobban „vágják a melót”. A figyelmesség természetesen a mozi valamennyi dolgozóijára vonatkozik. (Ha például a ruhatárost valaki megkérdezi a filmről, akkor jót mondjon és ne úgy válaszoljon: „Ké­rem, én nem tudom , nem nézek meg minden hülyeséget.”)
Persze a közönségről sem indig mondható el, hogy „együtt él” a látottakkal. A tragikus jeleneteknél hangos nevetéssel zavarják azokat, akik figyelnék. Vannak csudabogarak is. A Toldiba jár például az az idős asszony, aki
minden filmet megnéz, de mindig tíz percet késik és tíz perccel előbb is távozik. A Bástya mozi éjszakai közönsége külön kasztot képvisel.

A főváros egyik első mozija, az Uránia. Napi hat előadásával, kitűnő adottságaival és ebből kö­vetkezően a nagy látogatottsága miatt nincs is gondja a reá rótt terv teljesítésével. A téli időszakban az alkalmazottaik száma: harmincnyolc. Gondjuk inkább az, hogy nem ők választják meg a filmeket, amelyeket bemutatnak.
A mikor a műsorcsoport arról dönt, melyik új film hová kerüljön, az Uránia (mint premiermozi) természetesen egy-egy új filmet az elsők közt vetíthet. Igaz, a vezetők (Kenéz Ágota és M. Joób Enikő) műsorjavaslataikat
minden hónapban megküldik a FÖMO-központba, ám azokat nem nagyon veszik figyelembe. Ahhoz
sincs joguk, hogy — a saját belátásuk szerint — egy film et levegyenek a műsorról és egy má­sikat kérjenek helyette. Ha egy filmet megkapnak mondjuk két hétre, akkor azt két hétig kell játszaniuk, akár jól megy, akár nem.
A változtatás, de a prolongálás joga sem az övék. (A területi vezetőnek ebbe több beleszólási joga van.)
Jó volna, ha egy-egy színes filmből több kópia is rendelkezésükre állna. Mivel egy-egy kó­piát több moziban is vetítenek, a filmek a mozik között „pendliznék”, tehát nő a bizonytalanság és kockázat. (Bár ritkán fordul
elő, egy baleset vagy géphiba miatt meg kell szakítani a film vetítését.)
A Zuglói mozi a tovább játszó kategóriába tartozik. Terényi Ildikónak, a film színház vezetőjének
(tizenketted magávál) nincs olyan gondja, mint az Uránia vezetőinek. Változatosan állíthatja és
állítja össze a műsorát. Általában megkapja azokat a filmeket, amelyeket kérés amelyeket műsorra akar tűzni. Naponta három elő­adást tartanak. Sok esetben olyan filmeket is műsorra tűznék, amelyeket csak a Zuglói moziban láthat a közönség. Ezzel együtt a látogatottság alacsony. Idén március 21-ig mindössze 5000 néző­jük , volt. Pedig havonta körülbelül tízezer nézőt tudnának fogadni. Tavaly november 10—13. között vetítették a „Bosszúvágy” című érdekes és értékes amerikai filmet. összesen 725 jegyet adtak el.
Ez 30 százalékos kihasználtságot jelentett. Nagy különbség mutatkozott a hétköznapi és az ünnepi
látogatottság között. Csütörtökön 122, míg vasárnap 236 nézőjük volt.
Egy olyan mozinak, m int a Zuglói, ha kevés is, de valahogy törzsközönsége azért akad. Az ő véleményűiket és igényüket is figyelembe veszik a műsor össze állításakor. Ám nézőszámuk mégsem szaporodik. Pedig a „Megbilincselték” című értékes, érdekes és izgalmas film. Valaha nagy siker volt. A múlt esztendőben a
kilenc előadásra csupán 288 jegyet adtak el. Ami 14 százalékos kihasználtságot jelent.
 
A mozi fényeihez árnyékok is tartoznak: a jegyüzérek, ők a heti moziműsort, „munkaeszközüknek” tartják. Tapasztalataik szerint az egy-egy előadáson jelen levő ügyeletes rendőrtiszt nem sokat tehet ellenük. Arra lenne szükség, hogy a közönség bojkottálja őket, — de erre még sokáig nem lehet számítani.

SÁNTA GYÖRGY

1984

Antikvár ritkaságot, egy negyvenes évek végén kiadott kis fűzetkét lapozgatok. Tenyérben elfér, mégis benne van a fél mozivilág. 1948-ban járunk. Július 22-e van, csütörtök. Valami rejtélyes oknál fogva akkor is,
mint mostanság, az volt a mozik műsorváltási napja. Különös hetek ezek. Rövidesen véget ér az a nem paradicsomi, mégis valamiféle demokráciát sejtető állapot, amikor a legnagyobb politikai pártoknak saját
filmgyártó cégük és saját mozijaik voltak a
fővárosban. 1948 augusztusában államosítják az egész filmes szakmát. De ezen az utolsó nyáron még mozidemokrácia van. Húsz filmet hirdet a lapozgató füzetecske, és 23 mozi neve szerepel a kínálatban, ahol
meg lehet tekinteni őket – 50 százalékos
jegyvásárlási kedvezménnyel.
A 23 név többsége ma már történelem.
Mindössze két olyan hely van köztük, ahol
azóta is és ugyanazon a néven filmeket vetí-
tenek: a Corvin és az Uránia. Moziként mű-
ködik ma is, csak más néven a Fórum (Puskin), és visszakapta egykori nevét a Lloyd,
mely sokáig Duna néven szerepelt a felsorolásokban. Ugyancsak vetítenek – s nem
is akármiket – például a lelkes mozis tulajdonosáról elnevezett Décsiben (Művész),
mozi még ma is a Savoy (Vörösmarty) és
az Elit (amely levetette a nem sokáig viselt
Szindbád elnevezést).
Mellesleg politikatudományi disszertáció tárgya lehetne, miért keresztelték át a múlt század negyvenes éveiben nálunk két ízben is a mozikat? Hadat üzentünk az
angolszász hatalmaknak 1941-ben – nosza eltűntették az összes amerikás elnevezést: Szittya lett a Cityből, Turán az Edisonból és Attila a Roxyból (amely nem más, mint a most végleg bezárt és eladott Honvéd-Európa). Aztán az új éra eljövetelekor keresztelő helyett névadó ünnepségeket tartottak: Bányász, Szikra, Tanács, Bástya – a kommunista kánon új titulusai. Aki követni tudja a váltások történelmi forgószelét, s főként a miértjeit, valóban doktori fokozatot érdemel. Aztán vannak olyan helyek, ahonnét nem száműzték egészen a kultúrát. Az Ady mozi helyén (hosszú filmmúzeumi kitérő után) ma a Belvárosi Színház működik, a Corso nem más, mint a Pesti Színház játszóhelye.
A Scala (Szikra) változatos kulturális vállalkozások bérleménye, a Bethlen mozi pedig egy táncszínházé.
Sorolhatjuk a végleg megszűnteket. A Royal Apolló megint bálterem lett, legújabb állapotáról a Kaméleon című magyar film egyik jelenetsorából szerezhetünk friss információkat. A Városi Színház egykori hatalmas
vásznán, kétezres befogadóképességű nézőterén sem néz már senki nemhogy operákat (mint Erkel Színház-korában), de nagy közönségsikerű filmeket sem. Az Átrium műemléki belső tere Csipkerózsika-álomban
porosodik: nem kell a befektetőknek, mert védettsége miatt tilos átalakítani az egykoron Május 1 névre hallgató, a filmszínház kitüntető címére valóban méltó, impozáns terepét.
Hol van már a Capitol? A Keleti pályaudvar tőszomszédságában állott, ahol manapság a folyton áthelyezett Baross Gábor-szobor, és a második világháború után tűnt el véglegesen. A Kamara helyén, a Dohány utca 42-44-es számú telken, színházak játszottak (Blaha Lujza néven például), s Rátonyi Róbert hadarta „az ipafai papnak fapipája van” kezdetű, nyelvgyötrő mondókát egy suta operettben. A Hungária-fürdő melletti telken ma egy szálloda emelkedik.
Folytathatnám, de unná az olvasó a szomorkodó mozileltárt. Nézzük inkább a filmeket. Mit vetítettek az államosítás előtti hetekben? Klasszikusnak számítható ma már a dán Nexő regényéből forgatott Szürke fény,
a később az ötvenes években agyonjátszott szovjet mesefilm, a Kővirág, a műsorrendről nemsokára lekerülő Modern Pimpernel, melynek főszereplője, Leslie Howard ekkor már nem élt. Utoljára még lehetett látni egy
híres Cronin-regény (Ezt látják a csillagok) filmváltozatát, amit a következő esztendőben, a Rákosi-terror premierje idején már biztosan nem. Pierre Brasseur szerelmes hőst alakít (Még öt perc az élet), egy másik francia darabban pedig a konok pillantású Madelaine Sologne tekintete vádol minket, Michel Simon oldalán a Lehull az álarc háborús drámájában.
Miről is szólhattak az 1945 után forgatott filmek, ha nem a világégés rémségeiről? Már érezhető a szovjet filmdömping előszele. Sorolom a további címeket: Ezerarcú hős, Fiúk a gáton, Kis csavargó, Akiket nem lehet leigázni, Mandzsu bestiák. Már ezek is sokat elárulnak, mire számíthatott a nagyérdemű a gyöngyvászon előtt. Kémsztorik, népellenségek, diverzánsok, szabotőrök – a szokásos sematizmus, melynek futószalag-termelésébe
hamarosan belépünk mi is, legjobb rendezőink végzik majd a politikai segédmunkát. Na és ott van még a Lenin októbere, és az elmaradhatatlan Eskü Joszif Visszarionoviccsal,azaz Sztálinnal a főszerepben. A generaliszszimusz többszöri alakítója, a grúz színész, Mihail Gelovani ezzel a kétes szereppel írta be nevét a  filmes krónikákba. A holnapért élni kell – ez az egyik, akkor még vetített amerikai film címe. Orson Welles,
a modern film James Joyce-a, a filmes elbeszélő-technikát feldúló, újraalakító, pufók zseni játssza benne a főszerepet. Aztán nemsokára lehúzzák nálunk a rolót. Nemhogy utazni, de még a mozgóképek által kitekinteni sem hagynak majd a zord ötvenes években. Valaki azonban több mint fél évszázadon át megőrizte ezt a megbarnult papirosú túlélőt, a kis lapozgatót. Hála legyen érte!

Kelecsényi László

A 2016-os könyvhét újdonsága Gál Mihálynak a pártvezetők zártkörű vetítéseiről szóló összeállítása, a Péntekre javasoljuk. Vajon mi derül ki az országot irányító „elvtársak” film­ ízléséről?

Mennyiben folytatása ez a könyv A vetítést vita követte című tavaly megjelent műnek?
Mindkét kötet a Kádár-korszak film forgalmazás-történetéhez kapcsolódik, kivitelük is hasonló, az új mégsem tekinthető hagyományos értelemben folytatásnak. Míg a tavalyi afféle olvasókönyv, ez sokkal inkább tényközlés: a bevezető tanulmány bemutatja az úgynevezett kormányvetítések mechanizmusát, majd kronologikus és ábécé­ rendben is áttekinthető a program, a mellékletek pedig további érdekességeket tartalmaznak.
Ebben a munkában talán több a száraz adat, de szükséges volt ezeket a maguk teljességében közzétenni ahhoz, hogy igazolják a bevezetés következtetéseit. Egyik rész sem működne a má­sik nélkül. Ami azonosság, hogy
a két könyv egyaránt a tisztázást, a legendák eloszlatását szolgálja. Úgy vélem, a Kádár-rendszernek éppen elég sara van ahhoz, hogy ne kelljen még hazudozni is róla.

Milyen alapon válogatták a pártvetítésre kerülő filmeket?

A Filmfőigazgatóság minden hétre két-három címből álló javaslatot állított össze, amelyhez tartalmi ismertetőt is készítettek; ebből választották ki a pénteki filmet. A szempont kizáró­lag a szórakoztatás volt: csaknem nyolcvan százalékban kommersz mozik peregtek a Báthory utcai vásznon. A katalógusrészt átlapozva politikailag vagy filmtörténetileg fontos alkotásokkal csak elvétve találkozhatunk.

Néztek-e magyar filmeket az „elvtársak”?
A pénteki vetítéseken nagyon keveset, alig húsz cím található a gépészek által vezetett füzetben, amely a kötet kiindulópontja volt, s azok is inkább a könnyű darabok közül kerültek ki.
Hogy mennyire csal évtizedek távlatából az emlékezet, vagy mennyire másképp akarja valaki felidézni a múltat, igazolja, hogy Papp Sándor, a korszak egyik filmfőigazgatója biztos volt abban, Kádárék néztek hazai alkotásokat is péntekenként, míg Pozsgay Imre szerint — aki kulturális miniszteri megbízatása idején a házigazda szerepét
töltötte be a vetítéseken — az első titkár kikötötte, nem akar magyar filmet látni. Ezért fontosak az írásos  dokumentumok, amelyek segítségével legalábbis megközelíthető az igazság bizonyos kérdésekben.

Miként került elő az említett füzet?
A füzetről először épp a 168 Óra hasábjain tett említést Veress József öt évvel ezelőtt. A Mokép akkori igazgatója, Gulyás Balázs azzal a méretes hazugsággal kürtölte tele a médiát, hogy megtalálták Kádár János titkos
filmarchívumát a cég kőbányai raktárában. Az a példány, amelyből dolgoztam, Gombár József másolata; ehhez Szűcs Gyula, a Kádár-vetítések első gépésze ré­vén jutott hozzá. Nem sokkal a Filmátvételi Bizottság tevékenységét tárgyaló kötetem megjelenése után kaptam kézhez tőle.
Szerencsére a korábbi kötet lektorát, Dimitrov Sándort és a borító karikatúráját készítő Pápai Gábort is meg tudtam nyerni az ismételt közös munkára.

Mennyire befolyásolta a filmek sorsát, hogy Kádáréknak tetszett-e?
Nem sikerült közvetlen összefüggést kimutatnom a kormányvetítések és egy-egy film letiltása
vagy parkoltatása között. A magam részéről nem hiszem, hogy a nómenklatúra kézi vezérléssel beavatkozott volna a filmforgalmazásba a pénteki mozizást kö­vetően. Az ilyen kényes feladatokra megfelelő emberek álltak
rendelkezésre, akik a hierarchiá­ban lejjebb elhelyezkedve, afféle „magánszorgalmú kutyákként”
elvégezték helyettük ezt a munkát, sokszor túlbuzogva. Sajná­latos, hogy az egykori Pannónia
Filmstúdió szinkronrészlegének irattári anyaga nem található meg a levéltárban, talán az is elképzelhető, hogy megsemmisült, így a Filmfőigazgatóság vagy a Mokép vágási, szövegmó­dosítási kéréseiről alig bukkant
elő dokumentum, pedig a föllelt morzsák alapján úgy tűnik, érdekes volna feltárni ezt a területet is.

Kik járhattak ezekre a vetí­tésekre?
Elsősorban a Politikai Bizottság tagjai kaptak meghívást. Bár kormányvetítéseknek nevezték
a programot, kormánytagokkal alig találkozhatunk a vendéglistán. A hetvenes évek második felétől a korszak végéig elő­re nyomott íveken vezették a névsort a Filmfőigazgatóságon. A meghívandók köre folyton
változott, Kádár mellett csupán Aczél György volt biztos pont huszonhárom éven át.
A rendszerváltás közeledtével aztán egyre kevésbé számított eseménynek a pénteki vetítéssorozat. Nincs nyoma annak, hogy az akkoriban előtérbe kerülő Csehák Judit vagy Németh Miklós valaha is részt vett volna a filmbemutatókon. Az utolsó hónapokban már csak egy-két ember ült a nézőtéren.

Kádár felesége milyen szerepet töltött be férje mellett? Befolyásolhatta a véleményét?
Kádár mellett ült ezeken a vetítéseken, miként Aczél György házastársa vagy esetenként Pozsgayé ugyancsak megjelent. De tekintve, hogy a program a kikapcsolódásukat szolgálta, meglátásom szerint nem nagyon
fordult elő a vélemények ütköztetése. Megnézték a filmet, ettek a parizeres zsömléből, belenyaltak a Lánchíd vagy Ararat konyakba — ebben sincs egyetértés, hogy melyiket fogyasztották, s milyen mértékben —, aztán
mindenki ment a dolgára.

Milyen tanulsággal szolgálhat ennek az anyagnak a napvilágra kerülése?
A legnagyobb tanulság számomra az, hogy a legendákkal ellentétben tiltott gyümölcsöket, csemegéket nemigen találhatunk a vetített filmek listájában.
A választékot tekintve a „vezetőelvtársak” nem voltak kiváltsá­gos helyzetben az átlagnézőhöz képest. Általánosságban is elmondható, hogy a Kádár-korszak legfelső hatalmi elitjének hirdetett eszméi és életmódja
között nem tátongott akkora szakadék, mint amekkorára az azóta eltelt évtizedek irányítóinak esetében rácsodálkozhatunk.

Kelecsényi László

Van, ahol nincs fűtés a moziban, máshol még néző sem nagyon akad

A többtermes, multiplex rendszerű mozik szaporodásával egyre rosszabb helyzetbe kerül a többi budapesti mozi, a vidéki filmszínházaknak pedig még ennél is nehezebb megtartaniuk már eddig is jócskán megfogyatkozott nézőközönségüket.
Így van ez a Pest megyében található huszonöt normál, valamint hat autós mozi esetében is. Az abonyi mozi üzemeltetői olyan nehéz helyzetbe kerültek - az elmúlt év veszteséges volt, télen pedig egyáltalán nem volt előadás hogy június 31-től kénytelenek bezárni a már amúgy is igen rossz állapotban lévő mozit. Valószínűleg lebontják az épületet, és parkolót létesítenek a helyén.
Más okból, de a nyári időszakra hasonló lépésre kényszerült a tápiószecsői, valamint a kókai Álomkép Filmszínház üzemeltetője, Horváth Sándor is. Mint elmondta: a két mozi csak úgy működtethető többé-kevésbé nyereségesen, hogy a nyári, melegebb időszakban bezárják, ugyanis ilyenkor nagyon megcsappan a nézőszám. Horváth Sándor szerint a megyei forgalmazók a nagy mozikat részesítik előnyben, és a kisebb településekre a jó filmek csak hónapos késéssel jutnak el. Ennek ellenére tavaly olyan filmekkel, mint a Godzilla, az Armageddon vagy a gyerekfilmek - a Mulan című Walt Disneyrajzfilm vagy az Eddie Murphy főszereplésével készült Dr. Dolittle —, mégis sikerült sok nézőt becsalogatniuk.
Horváth Sándor nemcsak ezt a két mozit üzemelteti, hanem rendszeres vetítéseket tart néhány megyei művelődési házban, így Bagón, Farmoson, Galgahévízen, Hévízgyörkön, Isaszegen, Nagykátán, Tápióbicskén, Tápiószentmártonban, Túrán és Zsámbokon is. Tapasztalatai szerint ezeken a településeken még nehezebb előadásokat rendezni.
A 90 éve folyamatosan működő nagykőrösi Arany János Filmszínház, mely az ország első mozijainak egyike,
szintén nehezen tartja fenn magát. A mozi a ’70-es években bemutatómozi volt premierfilmekkel, Pest megye központi mozijaként 540 filmszínház filmleosztását végezte. Ennek ellenére a ’90-es évekre itt is átalakultak a viszonyok, és idén januárban a dolgozókból alakult Arany-Film Bt. mentette meg a mozit a bezárástól. Az előadásokból azonban továbbra sem lehetne finanszírozni a költségeket - a termek kihasználtsága csak 15-20 százalékos -, így a mozi fő bevételi forrását az előcsarnokban rendezett vásárok adják.
Ennél valamivel jobban állnak az olyan nagyobb mozik, mint az érdi Mozaik vagy a váci Dunagyöngye. Ezekben
a mozikban - a főváros viszonylagos közelsége ellenére - az elmúlt években több telt házas előadás is volt. A Honfoglalás című magyar filmet a szervezett ifjúsági vetítésekkel együtt Vácon több mint hatezer gyerek látta, a Titanicnak pedig csaknem 5000 nézője volt. Tavaly összesen mintegy 60 ezer néző váltott jegyet a Dunagyöngye Filmszínházba. A folyamatos nézőszámcsökkenést nem lehet egyértelműen a multiplexek, így a
Váchoz legközelebb eső Duna Plaza számlájára írni, hiszen ennek 1996-os megnyitását követően, 1997-ben rekordmennyiségű néző látogatott el a váci moziba. A 7000 fölötti nézőszámot talán az magyarázhatja, hogy akkortájt újították fel a mozit: kicserélték a vetítővásznat, megemelték a nézőteret, és a már elavult hangrendszert is kicserélték. A gödöllői Casablanca Filmszínház látogatóinak száma is folyamatosan csökken, két éve még 33 százalékos volt a mozi átlagos kihasználtsága, idén ez a szám jóval alacsonyabb lesz. Ennek oka, hogy az előadások száma emelkedett - ami azonos nézőszám esetén jelentősen csökkenti a kihasználtságot. A nézőket különböző kedvezményekkel megpróbálják becsalogatni a moziba: a hétfői előadás csak 260 forintba kerül, a nyugdíjasok és a Gödöllői Nagycsaládosok Egyesülete tagjai pedig fél áron válthatnak jegyet minden vetítésre.
Ráckevén, az Ács Károly Művelődési Központ heti egy alkalommal art
filmklubot tart, melyre 400 forintért havi bérletet is lehet váltani. Az előadások, melyeken olyan filmek láthatók,
mint a Körhinta és a Hannibál tanár úr című Fábri Zoltán-filmek, vagy Jirzi Menzel filmje, a Sörgyári capriccio, általában a 150 fő befogadására képes színházterem harmadát megtöltik nézővel. Ez, ahhoz képest, hogy nem a legújabb, hollywoodi sikerfilmeket vetítik, elég jó eredménynek számít.

Hagen Péter

Népszabadság 1999 április

Köszöntök minden mozibajárót és mindenki mást. Ezen az oldalon szeretném összegyűjteni a magyar már bezárt mozikat, valamint az összes már bezárt moziról írt sajtóban megjelent anyagot. Ezért ha neked is van kedved egy moziról részletesen írni és vannak róla képeid is kérlek írj a bezartmozik@gmail.com címre. Jó böngészést az oldalon!