Nemeskürty István 1979-ben írt egy hosszabb cikket a budapesti mozikról.

Mikor Gyárfás Gyula a mai Bartók Béla út és a Ménesi út sarkán szerénykedő kis mozijából 1934 augusztusában átköltözött az ország első vasbeton épületének hirdetett, káprázatosan modern körtéri lakóházba: az első vetítésre a környék gyerekeit hívta meg a Simplonba, kakaóval vendégelve meg a premier közönségét, s arra kért bennünket, hogy ezentúl is ide járjunk mert ez a mi mozink, a gyerekeké. Azóta is, valahányszor más moziba megyek (és legtöbbször ez a helyzet) úgy érzem: hűtlen lettem Gyárfás bácsihoz és a Simplonhoz.

Budapest régen jeles moziváros volt. Az emberek szerettek moziba járni. Ez nem egészen ugyanaz, mint filmet nézni. Volt, aki csak bizonyos moziba járt, s ott bármit megnézett, ellenszenves moziba viszont jó filmért se ment be. A moziknak külön világuk, hangulatuk egyéniségük volt. A budapesti írók művészek: a század eleje óta rendszeresen jártak moziba: „A New York kávéház író-festő-muzsikus törzsasztalának mozi-kirándulásain is részt vettem, amikor még csak két mozi volt az egész Körúton, és úgy illett, hogy egy este végignézzük mind a két mozit" — írja Pásztor Árpád ,,A huszonötéves mozi" című kiadványban (1920). Nem véletlen, hogy a mozi szót is író találta ki: Heltai Jenő.

A felszabadulás előtt a mai Nagy-Budapest területén 129 mozi működött. Háborús károkat csak alig néhány szenvedett, így 1946-ban is 111 mozi játszott. És ebben a számban nincsenek benne a csak alkalmilag, hétvégeken, nyáron, szabadtéri vetítő vagy zártkörű filmszínházak!
A pesti mozik érdekesen települtek. Nem elszórtan, hanem közel egymáshoz.
Az egyik mozi bemutató filmszínház volt, a másik pedig utánjátszó. Hónapok múlva is meg lehetett találni egy-egy filmet.
A pesti mozik két, egymást keresztező főtengely köré csoportosultak. Az egyik: a Kossuth Lajos utca és folytatása, a Rákóczi út, a hídtól a Keleti pályaudvarig. Itt összesen 13 mozi működött.
Amint leléptünk a régi Erzsébet-hídról, mindjárt jobbra az első mozi a Casino. Ez volt a legdrágább, a legelőkelőbb. a legkényelmesebb. 1945-ben bomba söpörte el a föld színéről. Ma az 5-ös és 8-as autóbusz végállomása van a helyén.

Továbbhaladva, a bal oldalon, közel a Semmelweis utca sarkához állt a Fórum. Azaz ma is áll: ez a Puskin. Meghitt hatást keltő, igényes közönségnek játszó mozi volt, itt adták az első hangosfilmet 1930 őszén.
A Tanács körút és a Rákóczi út sarkához közel a mai filmmúzeum eredetileg Broadway néven hivalkodott. Úgy épült a harmincas évek végén, hogy óvóhelynek is használható legyen. Ezért a Broadwayból nem kellett kimenni légiriadó esetén, az előadás nem szakadt félbe, mindenki tovább ülhetett a helyén. Emiatt mindig tele volt.
Kis séta után következett az Uránia. Egyike a két belterületi mozinak, melyek megtartották eredeti nevüket. (A másik a Corvin.) Az Uránia a legrégebbi mozik egyike, korábban ismeretterjesztő előadásokat tartottak itt. Cifra keleties pompájával, hivalkodó aranyfürtős előkelőségével, eredetileg mulatónak épült. Már 1897-ben tartottak itt mozgóképvetitést. S ettől kezdve egyre rendszereseden, de csak l929-től alakult át kizárólag mozivá. Az Urániával szemben, a Rákóczi út 22. szám alatt szerénykedett a kis Fortuna. Réges-régi filmeket vetített melyek már kikoptak a nagy mozikból. Nem sokkal a Fortuna mögött, a Dohány utcában (42. sz) a Kamara hívogatta a nézőt. Pár lépést kellett csak tenni odáig a Rókus-kórház környékéről. A Kamara bemutató mozi volt, de olcsóbb, mint az Uránia. Szecessziós mozaikok díszítették, a belépő a sarkon felejthette gondjait, úgy érezhette, elegáns szállodába csöppent. A Kamarához közel volt — és van — a Studio keveseket érdeklő ,,művészfiimek ", csemegék mozija. Mai neve: Gorkij. És máris a Nagykörúthoz érkeztünk.
Jobbra, a Népszínház utca sarkához közel a Pátria csalogatta a drágább mozikba nem jutó, kispénzű közönséget, mely a villamos végállomástól kiáradva, mindig fennakad- a rikító reklámok hálójában. Későbbi neve Csokonai. Balra pedig a legnagyobb közönséget vonzó, szinte éjjel-nappal játszó Palace ( Bástya) több méteres plakátjai hívogatták vásári kikiáltóként- a közönséget. Volt film ami nyolc- tíz hétig ment itt! A Palace-ba bejutni: minden filmkölcsönző álma vok. És most már át se menjünk a Rákóczi út túloldalára. Innen kezdve a Baross térig mindegyik mozi a bal oldalon van, egymáshoz sűrűn közel. Áhitattal közeledjünk hozzájuk közeledjünk hozzájuk, ezek a legrégebbi magyar mozik. Itt van mindjárt a mai Tisza régi nevén Phönix. Mándy Iván novellái remekül leírták hangulatát. A Rákóczi út 68- számú ház Mercur majd 1901 -tői Velence nevű kávéházakban folytak először rendszeres vetítések 1899 decembertől kezdve néhány éven át Emléktáblát kéne ide tenni! Most is szépen karbantartják régimódi a tízes évek végét idéző páholysora is megvan az orfeumra emlékeztető karzatával.
A Phönix közvetlen szomszédságában dacolt a konkurenciával a Rialto (régen: Fővárosi) ezt bombakár érte, lebontották. Aztán, szintén közel, a Roxy. (később: Honvéd.) A Phönix. a Rialto, a Roxy versenyezve halászta el egymás elől a publikumot, változatosnál változatosabb programot adva.
Rákóczi úti mozisétánkat a Baross téri CapitoI zárja. Most a Baross-szobor áll a helyén. Kényelmetlen hodály volt, némelyik székről látni se lehetett jól az oszlopok miatt, viszont bemutató jellegű mozi lévén, itt lehetett a legolcsóbban megnézni az új filmeket.

A Margit-híd és a Marx tér közötti mozik egy híján mind megvannak: a filmcsemegéket nyújtó, nyáron nyitható tetejű Lloyd (Duna), a Vígszínház közönségével reménytelenül versengő Elir (Tanács) és a hivalkodón pompázatos, emeletes Scala (Szikra). Megszűnt viszont — talán a földalatti vasút építése miatt? — az 1946-ban az MKP által létesített Kossuth, közel a Váci út és Marx tér sarkához, és a Szobi utca sarkán a Nyugat. Ma is látszik, hogy mozi volt. A nagyon régi, hajdan előkelő dicső fénye megkopott ugyan — a Körút ,,Fórum"-ának szerepét töltötte be — de még mindig jó a műsora. (Mai neve egy képes hetilap nevét viseli: Új Tükör Mozi. Míg a hetilap ezt a reklámcímet meg nem szerezte magának a mozit Művésznek hívták.)
A Népköztársaság útját keresztezve elérkezünk a Royal Apollóhoz, a mai Vörös Csillaghoz, mely a hivatalos bemutatók mindenkori mozija. Roppant előkelő lépcsőházában két másik mozi is elférne. Itt tartották és tartják a magyar filmek bemutatóit; 1945 előtt estélyi ruhában ilett megjelenni a premieren, mert évente négyszer-ötször az államfő és miniszterelnök is kitüntette látogatásával a mozit.
Működnek a Royal Apollo árnyékában szerényen meghúzódó utánjátszó mozik is a kispénzű közönséget szolgáló, nagy sikerek morzsáiból élő Vesto (Mátra), az 1907 óta fennálló Olympia (Zrínyi) és a Horizont (Híradó).
Egészen más világba csöppenünk a Rákóczi út után. Itt a környéket, le egészen a Corvinig (az első, ma is álló épültet, melyet mozi számára terveztek) az Omnia uralta, a Kamarára emlékeztető, szecessziós díszítésű, hatalmas és kellemes légterével; most egy szakszervezeti kultúrotthon házi mozija. Az Omnia és a pesti viszonylatban óriási befogadóképességű Corvin között két mozi állt a Harmninckettesek tere és Baross utca sarkánál: a Venus (1946 után, amíg meg nem szüntették: Maros) és a Bodográf (Bányász), két vetítőtermével, hogy az iskolakerülő gyerekek egyik vadnyugati filmtől a másikhoz rohanhassanak. A Bodográf — az Olympióval együtt — a legrégibb, ma is fennálló mozi, 1906-ban alapították.
E kereszt alakú kettős tengelytől befelé, a Nagykörút és a Duna között már kevesebb mozi volt (összesen 10) közülük is csak három örvendett tekintélynek: a City (Toldi), a Wallace-Beery és Mickey Rooney-filmek otthona, a Sovoy (Vörösmarty volt az utolsó neve, amíg meg nem szűnt a Kálvin tér, Üllői út sarkán) elegáns belső kiképzésével és két utcából megközelíthető előcsarnokával, valamint a Corso a Váci utcában hömpölygő kirakatnéző, korzózó közönség kedvence. (Ma: Pesti Színház.)
A szorosan vett Belvárosban (a Puskint kivéve) ma egyetlen mozi se működik, még az Irányi utcai, igen jó forgalmú, főleg diákközönséget vonzó Belvárosit is megszüntették. Ugyanígy a három Nagymező utcai moziból is csak egy maradt, a Tivoli (Tinódi), az első tudatosan mozinak tervezett filmszínház, az Ernst Múzeum épületében. (A mozit és a múzeumot a Corso mozi, ma Pesti Színház a Váci utcában Csigó László felvételei és reprodukciói
épületestül Székely Marcell, Székely István filmrendező édesatyja tervezte.)
Külön világ volt a Nagykörúton túli mozik erdeje. Ezek afféle házi moziként közvetlen környékük lakosságát szolgálták: tekintetbe vették a törzsvendégek kívánságait, apró figyelmességekkel kedveskedtek a nézőknek. A 28 moziból ma már csak 11 működik, itt dühöngött leginkább a megszüntetési láz, éppen a munkás kerületekben.
Ugyanígy jártak a Budapesthez csatolt peremvárosok mozijai is. Újpest 5 mozijából 3 maradt: Kispest 5 mozijából 2, s a megszüntetettek között van a század elején alapított Flóra. Pesterzsébet, melynek lakossága különösen mozikedvelő hírben állt, 7 mozit tartott el; maradt 1979-re négy. Csepelen is csak két mozi maradt (meg egy művelődési ház moziterme), kettő megszűnt.
S most nézzünk át Budára.
Buda mozijai a Pestétől eltérő módon létesültek. Budán — a budai hegyeket és Óbudát kivéve — összesen tíz mozi működött valaha. Legkorszerűbb a Simplon (Bartók) és az Átrium (Május 1.) volt, legrégibb pedig az Alkotás. (1912 óta!)
Ma a tízből öt maradt, meg a MOM művelődési házának vetítőterme.
A budai hegyekben két mozi volt és van; Óbudán viszont nagy pusztítást okozott a lakótelep-építkezés:7 óbudai moziból kettő maradt! (Óbuda, Csillag)
Akárhogyan nézzük: kevés kulturális intézmény fajtával bánt olyan mostohán a szocialista Magyarország fővárosa, mint éppen a mozikkal; azokkal a mozikkal, amelyekben a Lenin szerint számunkra legfontosabb művészet alkotásai nézhetők, (Arról e cikk keretében ne is beszéljünk, hogy a 129-ből megmaradt 71 is milyen állapotban van, s arról se, hogy a főváros lakossága 1946 óta megkétszereződött.)
Miért tudott 1946-ban 111 mozi működni? Miért csak a romba dőlt mozik szűntek meg 1945-ben. De azok se mind, mert újjáépítették őket?
A mozik magántulajdona már 1945-ben megszűnt. Alig néhány maradt tőkés kisvállalkozók kezelésében. A mozikat a koalíció pártjai osztották szét maguk között, s ezek a pártok egymással versengve gondozták a rájuk osztott filmszínházakat. Egyrészt pénzt hoztak, másrészt felbecsülhetetlen politikai propagandalehetőséget kínáltak, s éltek is ezzel a pártok. Figyelemre méltó, hogy pénzt hoztak. Tehát a mozik a felszabadulás után még hasznot hajtottak, nem voltak ráfizetésesek. Meg kéne kérdezni a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Kisgazdapárt és a Parasztpárt; az MNDSZ, a MADISZ, a Partizánszövetség, a NÉKOSZ akkori mozifelelőseit, hogyan csinálták? Miért őrizték meg hangulatukat, közönségüket a mozik, miért s hogyan sikerült a berendezést, a székeket, a gépeket karbantartani? Miért volt jó moziba járni? Miért?
Miért érezte azt a jegyet váltó néző, hogy csak őt várták, senki mást, már kezdődik is a műsort? Miért kérdezte meg a pénztárosnő, az üzemvezető, a jegyszedőlány, hogy hol s merre jártunk két hétig? Csak nem a szomszéd mozi csábított el? A műsor jobb ott? Vagy a reklám? Talán a büfé? Miért volt még a szünetben szétfecskendezett pacsuliszagú permedének is olyan varázsa? Miért lehetett nyáron, rekkenő hőségben egyszerre két filmet is látni egyetlen jeggyel, egy vidámat meg egy szomorút? Vagy, ha a kis mozinak nem futotta két filmre, miért mehettek be ketten egy jeggyel? Miért tűzték újra műsorra a télen két hét után levett, ámde azóta is visszakívánt filmet az ősszel, s miért értesítették erről a törzsvendégeket levelezőlapon? Miért okozott diadalérzést a nézőnek Is, nemcsak a mozisnak, hogy sikerült legyőzni a Roxyt, az Otthont vagy az Odeont, elhalászva előlük a legújabb slágert? Miért volt más érzés betérni a meghitt sarki moziba, s megint más ünnepélyesen felöltözötten megérkezni a Fórumba, ahol a két sejtelmesen megvilágított meztelen szobor közelében oly áhítatosan vette át a ruhatárosnő a télikabátot, hogy az Operában sem különben? Tűnt idők pesti mozijai, nyugodjatok békével emlékezetünk temetőjében.